KERESZTÉNY NŐI FELNŐTTKÉPZÉSI EGYESÜLET

“Isten arra hívott, hogy boldogok legyünk,
sőt: hogy daloljunk az örömtől!”

Assisi Szent Ferenc

I.
Előbb legyen meg benned a béke, akkor mások között is békességet szerezhetsz.
A békességszerző ember nagyobb áldás, mint a nagy tudományú.
A szenvedélyektől vezetett ember a jót is rosszra fordítja, és könnyen elhiszi másról a rosszat.
A jó és békességes ember mindent jóra irányít.
Akinek a békesség az otthona, az senkire sem gyanakszik.
Aki viszont elégedetlen és felháborodott, azt mindig valami gyanú nyugtalanítja.
Maga sem nyughatik, mást sem hagy nyugton.
Gyakran mond olyasmit, amit nem kellene mondania, s elmulasztja, amit jó lett volna megtennie.
Azt figyeli, mi kötelessége volna másnak, s a maga dolgát elhanyagolja.
Először magadra fordítsd buzgóságodat, aztán majd joggal buzgólkodhatsz felebarátod körül.
Te értesz ahhoz, hogy saját tetteidet mentegesd, szépítgesd, de mások mentségét hallatlanra veszed.
Méltóbb volna, hogy magadat vádold és testvéredet mentegesd.
Ha azt akarod, hogy mások elfogadjanak, fogadd el te is a többieket.

II.
Nézd csak, milyen messze vagy még az igazi szeretettől és alázatosságtól: amely senki másra nem néz haraggal, méltatlankodással, csak önmagára.
Nem nagy szó derék és szelíd emberekkel egyetértésben élni: ez mindenkinek természet szerint kellemes, hiszen ki-ki örömest marad békében, s akik úgy gondolkodnak mint ő, azokat jobban szereti.
De nagy kegyelem és nagyon dicséretes, valóban férfira valló tett békében meglenni goromba, gonosz, fegyelmezetlen emberekkel, vagy akár olyanokkal, akiknek eszejárása más, mint a miénk.

III.
Vannak, akik magukat békességbe foglalják, és másokkal is békességben élnek.
És vannak olyanok is, akik magukban sem teremtenek békét, másokat sem hagynak békében.
Másoknak is terhére vannak, de leginkább önmaguknak.
Vannak végül olyanok, akik a békességben otthonra találtak, és azon vannak, hogy másokat is megbékítsenek.
Igaz: ebben a nyomorúságos életben inkább abban lehet békességünk, hogy alázatosan elviseljük ami kedvünk ellen van, nem abban, hogy egészen elkerül bennünket a bosszúság.
Aki jobban megtanul tűrni, nagyobb békéje lesz.
Az ilyen ember meggyőzi önmagát, a világnak ura, Krisztus barátja és a mennyország örököse.

(Kempis Tamás: Krisztus követése  II./3.)